hamvadt el. A város szerencsétlen polgárainak felsegitésére gróf Rhédey Ádám 120.000 forint kölcsönt adott.
1848-49-ben a szabadságharc idején Nagyvárad volt a magyar sereg fölszerelési raktára, hadfelszerelési tárgyak készitésének mühelye. A szabadságharc lánglelkü apostola: Kossuth Lajos 1848 junius havában két napot időzött Váradon s az akkori gör. kath. püspök Erdélyi Vazul plotájában volt megszállva.
1851-ben a Körös vize kiöntött medréből az Olaszit és Ujvárost elöntötte. A Bul. Reg. Ferdinánd (Rákóczi-uton) az apáca zárdatemplom falán elhelyezett tábla ma is mutatja az egy méternél magasabb vizállást.
1890-ben a nagy hadgyakorlatok alkalmával I. Ferenc József király is eljött Nagyváradra s itt dr. Schlauch Lőrinc biboros-püspök vendége volt.
1892-ben kettős jubilleumot tartott Nagyvárad. A róm. kath. egyház ez évben ünnepelte, a kalocsai érsek részvétele mellett Szent László király szentté avatásának hétszázadik évfordulóját, Nagyvárad városa pedig a török uralom alól való feszabadulásának s a város ujjászületésének 200-ik évfordulóját, mely alkalommal a Szent László-templom délkeleti oldalán nagy emléktáblát helyezett el a falba.
A város vezetősége belátta, hogy a Körös folyó tavaszi áradásai állandóan kiöntéssel fenyegetik a várost, egyébként a szépészeti tekintetek is előtérbe léptek, az 1890.évben a védelmi munkálatokat a nagyhidtól a mai

városházáig mindkét oldalon elrendelte. Ekkor épittetett ki a Körös partfala terméskövekkel.
A XIX. században városunk vizszolgatása a lehető legrosszabb volt. A kutak nem adtak elegendő vizet s amit adtak, az is rossz volt. 1848-ban ártézi kut furásával kisérleteztek, de eredménytelenül. Végre 1888-ban megalakult a vizvezetéki bizottság, mely négy évig tanulmányozta az ügyet, majd 1892 dec. 15-én tartott közgyülésen a bizottság megtette javaslatát s azt a közgyülés elfogadta. Két évvel később a vizvezeték kiépitése iránti szerződést a Walser Ferenc-féle budapesti céggel kötötték meg, mely cég még az 1894. évben elvégezvén a munkálatokat, a vizvezeték 1895. év január 1-én üzembe vétetett.
A XIX. század elsöfelében a városnak meg nem volt éjjeli világitása. Hogy az éjjel járó jószándéku polgárok a tolvajoktól megkülönböztethetök legyenek 12 krajcár büntetés terhe alatt éjjel lámpással kellett járniok az uccán. Az 1853. évben vette kezdetét a város megfelelő világitása 25 lámpa felállitásával, melyeknek száma később szaporodott. 1870-ben a várost légiszeszvilágitással látták el, de még igy is akadtak oly helyei a városnak, melyeket a _"legsötétebb Afrikának" lehetett nevezni. A villanyvilágitás tervét Rimler Károly polgármester a sok huza-vona után 1902-ben hagyatta jóvá s a kiépitéssel a budapesti Ganz-cég bizatott meg. Az 1904. évben már villanyvilágitása volt városunknak.
A világháboru kitörésekor, (1924)-ben,