A várost mindenki elkerülte s látogatói csak azok voltak, kiket a kétségbeesésig hajtott üldözés vitt az ős ellenség közzé, mint Thököly és bujdosói.
Ali basa arra törekedett, hogy a magyarországi részeket Erdélytől elszakitsa és beglerbégséggé tegye, de ezen szándékában 1664-ben megzavarta Rákóczy László, Sárosmegye főispánja, vállalkozván arra, hogy Váradot, a török kezéről visszaszerzi. Azonban Rákóczyt egy golyó találta s holtan rogyott le, emberei pedig szétszéledtek.
1685-ben Thököly Imre, a hatalmas kurucvezér Váradra jött s az itteni basa megvendégelte, de amikor távozni akart volna, elfogatta s Belgrádba küldötte. Ez nagyon bántotta a kuruc hadat s Lipót király mellé álva, 1688-ban Félegyházánál gyülekezett a Nagyvárad ellen induló sereg.
Az 1689-iki támadás meghiusult. 1691-ben a "török verő" Badeni Lajos őrgróf hadseregével Bihar felől vonult Várad ostromára s október 16-án Olaszit már rohammal el is foglalta s a mai Kálvária hegyen ágyutelepet állitott fel. Segitségére jött egy Tüzes Gábor nevü Ferenc-rendü szerzetes, ki tűzi szereivel nagy szolgálatot tett a vár ostrománál. Thököly is megérkezett s feles számu tatár és kuruc seregével Borosjenő és gyula között táborozott.

 

Az ostrom 1691 nov. 4-ig állandóan folyt változó szerencsével, végül a hidegebb idő beálltával Badeni gróf csapatait téli szállásra a környéken több fele szétosztotta s maga Bécsbe ment. Az egész tél aggódó várakozásban telt el a város és a vármegye lakói részéről.
A bécsi kormány siettetni akarta Várad bevételét s egy okos, tapasztalt, bátor férfiura bizta az ostrom vezetését, gróf Heissler Donát tábornok személyében, ki mint közlegény lépett a hadseregbe s nemes jelleme, szolgálati lelkiismeretessége és hösiessége által jutott a magas állásra.
Heissler 1692 május 11-én vette ostrom alá a váradi várat, kinek táborában volt Benkovics Ágoston váradi püspök is. Heissler előbb felszólitotta a törököt a vár átadására, de az bizva erejében elutasitólag felelt. Ekkor az ostromlók megkezdték a vár falainak aláaknázását. Egy bomba légbe röpitette a Várban lévő lőporraktárt, majd az elhelyezett aknák vágtak nagyobb rést, de a rohamot a törökök visszaverték. Folyt a vér mint a patak. Következett junius 5-ike, Úrnapja, mely napon mely napon Heissler döntő rohamot készitett elő. A törökök azonban nem várták be a rohamot, hanem délben kitüzték a fehér lobogót. A megadás feltételei 12 pontban, mig Heissler tábornoké 4 pontban voltak

vissza 13   Vissza a kezdő oldalra   14 elöre