IDÖREND NÉLKÜLI GONDOLATOK, TÖREDÉKEK
CURRICULUM VITAE
Tudomásul kellett vennem, hogy egy ilyen „oldal" önéletrajz nélkül nem teljes. Ugyanakkor nem is szívesen teszek eleget egy ilyen igénynek. Nem, mert a megélt dolgok közül önkényesen kell szelektálnom. Mint mindenkinek, az életben nekem is sok kapcsolatom született, sokféle emberrel, ami sok válást is eredményezett. Csak a szépet megírni ferdítés lenne, ugyanakkor „vájkálni" a múltban, szintén nem vezetne jóra. Itt-ott az oldal írásaiban írtam a múltról, ahol az adott téma igényelte.
Két lényeges területről azonban nem történt említés: a magánéletről és a kenyérkeresetről. A magánéletet a társkapcsolat, a család jelenti elsősorban. Ezen a területen ha valaki még nem TUD valamit, azt csak szenvedések, csalódások árán lehet megtanulni. Más út nincs.
De megéri. Még nincs minden mögöttem, de nagy része már lecsengett. Mint tényt közlöm: egyetlen "törvényes" házasságom válással végződött ( a törvénytelenek is), és van egy fiam.A jelen sem elhanyagolható, sőt a legfontosabb. Tárgyilagos hangnemben közlöm: Merészeltem a meglévő „ tapasztalatimmal“ új kapcsolatba kezdeni.
A kenyérkereset ( ,hogy miből él az ember) sokak számára azért fontos, mert annak ismerete segíti őket közelebb ahhoz, hogy eldöntsék, hogyan viszonyuljanak valakihez. A szakmámat apámtól örököltem, ő is szobafestő volt mint én. Egyetlen képem ahol szobafestő ruhában, egy lépcsőház festése közben vol
tam lefotózva, sajnos elveszett. Már rég nem volt rajtam ilyen ruha, őszintén szólva nem is vágyom utána.Úgy érzem, nagy kihagyásokkal ugyan, de megérkeztünk a jelenbe. Innen a jövőbejutást meg kell várni. Idő kérdése. A teljesség igényének engedve közlöm,
1943 január 7-én születtem Kolozsváron.
A MŰVÉSZET BUKTATÓIRÓL
Mi lehet, vagy minek kellene lényegessé válnia egy művész számára a szakmai ismeretek elsajátítása mellett? Van-e csak külön számára, csak rá érvényes morális, erkölcsi szabály? Nehezebb-e követni egy művésznek a mindenkire egyaránt érvényes felebaráti szeretet törvényét? Nagyobb kísértéseket hordoz magában egy művészi pálya, mint mondjuk kétkezi munkásnak, vagy hivatalnoknak, tanárnak lenni? Véleményem szerint, igen. De mik is azok a kísértések, melyek a lélekre, a szellemre nézve veszélyt jelentenek, ha termőtalajra találnak benne? Ha felsorolnám (és fel is kell őket sorolni) azt látnánk, hogy azokkal a kísértésekkel mások is küzdenek nemcsak a művészek. Igen, csak máshol ritkán olyan egyértelműen velejárói, és olyan nagy az intenzitásuk, mint a művészeknél. Az egyik ilyen negatív érzés, kísértés a GŐG. A művész egyedi értéket állít elő, alkot, ami nem viseli el a futószalagon való gyártást. Maga a művész is tudatában van EGYEDI voltának, annak hogy belőle csak EGY van a földkerekségen és a világmindenségen egyaránt. Innen csak kis lépést kell tennie, hogy e mellé az egyediség tudata mellé, vagy tudatába észrevétlen belépjen, beitatódjon a KÜLÖMB szócska is. Vagyis az egyediség érzését úgy éli meg valaki, hogy egyúttal különbnek is érzi magát másoknál. Persze, ezt nem szoktuk hangoztatni, hiszen nem is illik, elég, ha elfogadottá válik a tudatban, és máris szomorú aknamunkába kezd az ilyen elrontott jó. Jó és igaz érezni, tudni egyediségünket, hinni benne, és már el is romlott, ha egyúttal többre tartjuk magunkat másoknál. Pedig a leggyakrabban így történik. Az egyediségünk, mint fekete koronát hordja magán a különbség bélyegét is. Mit lehet ez ellen tenni? Másoknál semmit! Csak ha pont RÓLAM van szó, akkor igen is tehetek, és kell is tennem, mert felelős egyedül önmagamért vagyok, változtatni is csak magamon tudok, ha kellő erősségű az akaratom.
Itt megállok és felszusszanok, hiszen érezhetően magával ragadott a gondolat, az a gondolat mely a fenti sorokban meg is fogalmazódott, megfogalmazta önmagát, ÁLTALAM.
Írom le nagybetűvel, büszkén még ezek után is azt, amit a gőg, a GŐGŐM sajátmagának kikényszeríttet. Ha a szárát, leveleit ki is téptem a gőgnek, a gyökere sajnos még a szívemben maradt.
BADARSÀGOK
Permetezett szélsőséges ellenszenv keresi párját a
tömegben, miközben a mikrofonnál az ünnepelt Bélcsatorna
tüzes szavakkal élteti izzó hallgatóiban az elburjánzott eszmét.
A lendületesen indult társasjátékot játszó felnőttek népes
csoportja váratlan fordulatnak lett szemtanúja. Egy szikár
csontos játékos akarata ellenére beleszeretett ellenfelébe,
és magáévá tette.
A tünetnek is beillő ágyjelenet felkavart nézői a rendezőben
keresték a hibát, közülük kevesen emlékezve a könyvek
könyvének soraira „ más ember szemében a szálkát felfedezve,
sajátjában a gerendát feledve".
A lőtávolságban tartózkodó bátorság azzal öregbítette
hírnevét hogy farkasszemet nézett ellenfelével a gyávasággal.
Sőt egy idő után szerepet cseréltek.
A formai bravúrna
k örvendő kommersz cooprodukció producere,külföldi vendégszereplésekor látogatást tett a „ Néptelen
borozó“ néven ismert vendéglátó-ipari egység szűk vizeldéjébe
/URINOÁR/ és ismételten kielégítette a fizikai szükségleteit.
A karikatúra látványa - melybe
n önmagára ismert - őrületbehajtotta a magas rangú állami tisztviselőt. Szerencsére ezzel
együtt nőtt a munkabírása és még otthonosabban érezte magát
a munkahelyén.
A meredek gondolatok találkozóján az ünnepi beszéd felülmúlta
önmagát, és távlatokat nyitott két világ között. Ezzel húzva ki
méregfogát a koloncként rájuk nehezedő koloncnak.
Domború dombormű ormótlan bércként meredezett és tátogott
a kietlenbe. Életereje szemlátomást csökkent. Sajtszagú avar
károgott, holdfényre várva. Délibábot ünneplő
ministránsőrjöngött magába.
Meszelt kriptának bélyegezte embertársát a lobbanékony
szerzetes, majd tettét megtoldva lábbal bántalmazva
rugdalta azt. Napnyugtakór imával igyekezet tettét
hatálytalanítani.
A nevére büszke halogénlámpa fényében történtek, fóliába
csavarva a sütő mélyén hevítve kerültek felszolgálásra a
fogyasztási bravúr nyerteseinek asztalán.
A felemelő érzésnek kikiáltott állapot mosolyt gyártva
hullámokat ver a keblekben dobogó, külső menetrendhez
igazodott szívekben. Az őszinteség sa
rokba szorítva,levegőtől megfosztva pusztul el. Minden szájból feltörő hang
festi alá a karszalagok táncát.
Lélekben raktározott fájdalom örök aktualitással üzemel.
A szenvedés tüzére kerül a téves tettek hosszú sora. Az idő
uralkodása úgy tűnik biztosí
tva van. Hangos nevetés ostromoljakintről a lélektelen komor válaszfalat, melynek apró résein
behatolva a benti fohásznak támaszt nyújt.
Az elmehibbant tüntető a város ütőerénél jogaiért szállt síkra,
nevezetesen mindazért, aminek a születés és a halál között
lenne a helye.
A könyörület szó értelmét kereső felső tízezer, szándékában
egymásra találva egy húron pendült. De a hamis hang csak
növelte a már meglévő zűrzavart.
A reménynek mint ismeretes színei vannak. A nap huszonnégy
órából áll. Ezen két mondat társítása rossz házasságra utal.
Csökkenő feszültség helyét a lélek melege váltja fel. Jégtáblái
a múltnak felengednek. Apró rezdülésekben rálátni az örökké-
valóságra. A jelenlét vonzásban jut kifejezésre. A nemrég
farkasszemet néző tekintetek m
ost egymásra találnak,egymásba olvadnak
.
Tömérdek apró és jelentéktelen gesztus ébredt tudatára
fontosságának, megszépítve ezzel a hétköznapok eltorzult
jelentését az egyének tudatában.
Nevetséges helyzet született, felnőtt és korán megöregedett
anélkül, hogy örömkönnyeket sírt volna.
A színehagyott remény magánya tagbaszakadt kárpitos
verejtékében lelt otthonra.
Töprengő állapot lüktet az idő körül, méregfogát közelíti.
Az áldás jelenléte enyhülést sugároz. Színbe öltözött hangulat
növi ki magát, az áldás felé húzódik, de útját akadály fékezi.
Gyártott feszültség fogyasztja a meglévő energiát, ködöt lökve
fel az agyba, ahonnan homályos fátyolként hull a látás elé.
Poroszkáló vagy szemerkélő : ez itt a kérdés.
A rovásírást jól ismerő menyasszony, vőleg
ényével incselkedveannak fenekére csapott. Korai gesztusa elhibázottnak bizonyult
és gátlásokat szült mindkettőjükben.
Remeteszagú jól megtermett hegedűs szellőzteti a fáradt
virágok közt heterogén látványát a szűnni nem akaró dilemmának.
Töprengő bábaasszony hozzájárult az alagsorban közlekedő
ellenőr magányához.
Zömök háziasszony örökzöld dallammal fülében, tíz tojásból
készített rántottát a szűkre sikerült konyhában. Mindezért
titkon jutalmat remélt, hiszen jól ismerte a közmondást:
„ aki másnak vermet ás maga esik bele".
Az alacsony termetű kubikus búcsúzáskor ciki-puszit kapott-
adott a horoszkópját nem is sejtő, éppen ezért magabiztos,
mindkét lábával a földön járó, vásott rózsás ruhát viselő, fehér
alsószoknyához szokott, népi táncot ked
velő, töretlen kedélyűjegyesétől.
A terebélyes hálózatát jól ismerő apparátus kedélyesen
rámosolygott a tükörből visszamosolygó identitására. Ezzel
egy időben makulátlan ellenfele szalmaszálba kapaszkodva
belesett az ablakán, így tulajdonítva el tőle az
értékes gesztust.A háziállat rémülten nyelte le az utolsó előtti falatot. Gazdája
ezért barátságos mosollyal jutalmazta.
Tériszonyát fitogtató karmester homlokegyenest megkerülte az
árnyékszéket. A biztonsági szervek erről is tudomást szereztek,
tiszteletére tábortüzet gyújtottak.
Egy asztalos súlyos kezére hivatkozva bekapcsolta a rádiót.
Hazafias dalnak nyílt lehetőség a megnyilvánulásra.
Létfontosságú kerekasztal-vita elszakadva szüleitől, legelésző
tehéncsordába ütközött. A közelben álló baromfite
nyésztőtanúvallomása szerint, sorsdöntő változás ment végbe a
kerekasztal-vitában. Az állatok karmikus jövője kérdésessé vált.
A küldetéséről megfeledkezett aktivista nem átallotta lábbal
tiporni az idegenbe szakadt szabadságharcos emlékét. Az Úr
őt is
magához szólította.
Szívhez szóló vezércikk eszmei mondanivalója császármetszéssel
született. Az egyetemet végzett bábaasszonynak mégsem
sikerült a köldökzsinórt elvágnia. Megható küzdelmét az
érdekeltek anyagilag és erkölcsileg egyaránt jutalmazták.
A szunnyadó lehetőség hízásnak indult, és kövér parkolóhely
képében csábította a forgalomba megfáradt, pihenni, felejteni
vágyó, közeli kulcslyuk titkait fogyasztó, társtalan férfinépet.
Keménykötésű mámoros középkorú lakatos kötetlen társra vágyik,
de e
lőre látható hogy nem fog tudni vele bánni.
A határozott határozat hatásos eszközként nőtte ki magát
a tömegek szülte kollektív karma ködös örökségéből, és áldásos
súlyként nehezedett a jelenben élő, mit sem sejtő egyedeire.
Nosztalgiát árasztó alagsor csendre vágyó sarkában, lélegzetnyi
kedélyállapot tüneményes színei örömkönnyeket csaltak a szerelmi
lírával átitatott törékeny alkatnak szemében.
A körültekintő karakterszínész válás előtt állt. Új szerep,
új kihívás, gondolta, és ha teheti, nagyot ütött volna egy közeli
szamár fejére.
Némajáték leple alatt verejtékes közjáték lapul. Idomított
mozdulat a nézőiben egyértelmű jelentést szül. A mozdulatlan-
sággal ötvözött csend TERÁPIA névre hallgat.
Töredezett kedély darabjaiból kripta van épülőben. Közelgő
világvég előszele köröz benne. Viszonzatlan szerelmek érkeznek,
megnyugvást keresnek. Nyílt sebek vérzenek. Fohász kering, rést
keres a mindenek felett hömpölygő, emberi lelkekből gyűlt és
testet öltött egyenruhában.
A bizonytalanság nem tágít, a lelkek csatája folyamatos.
Felszín és mélység között nagy a törés. Gesztusok félre siklanak,
rossz értelmet kapnak.
A lezajlott történtekbe csomagolt érzések egységes emléke
viszonylagos egyensúlyt, pillanatnyi egyensúlyt birtokol.
Hosszú távra kiterítve a re
mény futószőnyege. Könnyel kevertforgószél a jövőbe sodródik és emelgeti, tépdesi a remény
szőnyegét. Fájdalmat leplező mosoly nevetéssé erősödik.
A túlélésnek esélye megnövekszik. A fentről közelítő áldás
célját néha meg tudja érinteni. A nehezén túl vagyunk.
Vége az első felvonásnak.